11. Egy kis analízis

/1. Definíció: Ebben a fejezetben többváltozós vektor értékű függvényekkel foglalkozunk. Ezek f:U n függvények, ahol UR m a függvény értelmezési tartománya. Egy ilyen függvényt koordinátánként adunk meg: f(x)=(f 1 (x) f 2 (x) f n(x)) Ha speciálisan m=1 , akkor a függvényt egyváltozós vektor értékű függvénynek mondjuk. Ha pedig n=1 , akkor valós értékű függvénynek mondjuk.
/2. Konvenció: Ezt a jelölést az egész fejezetben használjuk: f mindig egy U halmazon értelmezett m változós n értékű függvényt jelöl, f 1 ,f n jelöli a koordinátáit. Ha másképp nem mondjuk, akkor U nyílt halmaz. Ha speciálisan m=1 , akkor U helyett gyakran írunk egy [a,b] inervallumot.
/3. Definíció: Az f függvényt lineáris függvénynek mondjuk, ha egy n×k méretű M mátrix segítségével ilyen alakban írható: f(x)=f(p)+M(xp) ahol x,pU tetszőleges pontok. Máskép szólva ez azt jelenti, hogy az f 1 ,f n koordináta függvények mind (m változós) lineáris függvények. Az f függvényt k fokú (m változós vektorértékű) polinom-függvénynek mondjuk, ha a koordináta függvények legfeljebb k fokú (m változós) polinomok, és az egyikük ténylegesen k fokú.

Függvények közelítése

Ha f egy folytonos függvény, és f(0 )=0 , akkor definíció szerint lim ε0 f(ε)=0 . Az elkövetkezőkben arra leszünk kíváncsiak, hogy milyen gyorsan tart f(ε) a nullához. Például, ha ε nagyon kis abszolút értékű szám, akkor ε>ε 2 >ε 3 >, ezért az xx 2 függvény gyorsabban közelít a nullához, mint az xx függvény, az xx 3 pedig mindkettőnél jobban siet. Ezt teszi precízzé a következő definíció.

/4. Definíció: Az f függvény első rendben eltűnik a pU pontban, jelölésben f(x)=o(xp), ha bármilyen C>0 együtthatóval az f(x)Cxp becslés teljesül egy origó körüli kis intervallumon. Természetesen mennél kisebb C-t választunk, annál kisebb intervallumon érvényes a becslés. Ha pedig adott k kitevőre és minden C>0 együtthatóra az f(x)Cxp k becslés is érvényes az origó környezetében, akkor azt mondjuk, hogy az f függvény k-adrendben eltűnik az origóban, azaz f(x)=o(xp k).
/5. Definíció:
Közelítő függvények
Legyenek f,g:U n függvények. Azt mondjuk, hogy a g függvény első rendben közelíti az f függvényt a pU pont környezetében, ha a különbségük első rendben eltűnik a p pontban: f(x)=g(x)+o(xp). Az f(x)g(x)=o(xp) tagot gyakran hiba-tagnak hívják, hiszen ő a közelítés hibája. Ha pedig a hiba-tag k-adrendben is eltűnik: f(x)=g(x)+o(xp k), akkor azt mondjuk, hogy a g fügvény k-ad rendben közelíti az f-et.

Gyakran szeretnénk az f függvényt lineáris függvényekkel közelíteni: tetszőleges pU pont környezetében szeretnénk egy ilyen becslést: f(x)f(p)+M(xp) valamilyen m×n-es M mátrixszal. Az a kérdés, melyik M esetén lesz a becsés a legpontosabb:

/6. Definíció:
Derivált
Az f függvény differenciálható a pU pontban, ha van olyan lineáris függvény, ami a p pont körül első rendben közelíti őt. Tehát van egy m×n méretű mátrix, jelölése df(p), amelyre f(x)=f(p)+df(p)(xp)+o(Xp) teljesül. Ez a mátrix az f függvény p pontbeli deriváltja, vagy más néven differenciálhányadosa. A pdf(p) függvényt, amennyiben létezik, az f deriváltjának hívjuk: ez az U minden ponthoz egy m×n méretű mátrixot rendel. Többféle jelölést is használnak rá: df, f '. Ha f differenciálható, és defiváltja folytonos, akkor folytonosan differenciálható függvénynek mondjuk.
/I. Feladat: Van két függvényünk: f(x) és g(y), és sikerül őket elsőrendben megközelíteni az F(x) illetve G(y) lineáris függvényekkel. Lásd be, hogy az f(g(y)) kompozíciót elsőrendben közelíti az F(G(y)) kompozíció! Pontosítsd az állítást: melyik pontok környezetében érvényesek a közelítések?

Az előző feladatból azonnal következnek az összetett függvények deriválására vonatkozó szabály:

/II. Feladat:
Összetett függvény deriváltja
Tegyük fel, hogy a g(y) függvény differenciálható a pU pontban, az f(x) függvény pedig differenciálható a g(p) pontban. Lásd be, hogy a h(y):=f(g(y) kompozíció diferenciálható a p pontban, és derivált mátrixa megegyezik az f függvény p-beli és a g függvény f(p)-beli derivált mátrixának szorzatával: dh(p)=df(g(p))dg(p)
/III. Feladat:
Inverz függvény deriváltja
Adott az f:U m invertálható függvény. Tegyük fel, hogy a pZ pontban differenciálható. Lásd be, hogy az f 1 inverz függvény is differenciálható az f(p) pontban, és a derivált mátrixa az f derivált mátrixának az inverze: df 1 (f(p))=(df(p)) 1 Segítség

Egyváltozós függvények

Legyen [a,b] egy zárt intervallum. Egy f:[a,b] n függvényre úgy gondolunk, mint egy [a,b]-vel paraméterezett görbe az n dimenziós térben. Egy ilyen függvényt koordinátánként tudunk megadni: f(t)=(f 1 (t) f n(t)) ahol f 1 ,f 2 ,f n:I közönséges egyváltozós, valós értékű függvények.

/IV. Feladat: Példák egyváltozós függvényekre:
  1. Add meg egy síkbeli kör paraméteres egyenletét!
  2. Add meg egy térbeli spirálvonal egyenletét!
/7. Tétel:
Görbe érintője
Görbe érintője Legyen f:[a,b] n egyváltozós függvény, azaz egy n-beli görbe. A deriváltja - amennyiben létezik - az f '(t)=lim ε0 f(t+ε)f(t)ε képlettel számolhatjuk ki. Amint a rajzon is látható, ez éppen a görbe érintő vektorát adja, a vektor hossza pedig azt mutatja, mekkora "sebességgel" halad a t paraméter a görbén. Ha ugyanezt a görbét másképpen paraméterezzük, akkor ugyanilyen irányú, de más hosszúságú érintő vektort kapunk. A határérték koordinátánként is számítható: f '(t)=(f 1 '(t) f n '(t))
/V. Feladat: Adott az f:[a,b] n differenciálható görbe, legyen F(t):=f(t) az abszolút értéke. Ez egy valós szám értékű folytonos függvény, és differenciálható is azokban a t pontokban, ahol f(t)0 . Lásd be, hogy az ilyen t pontokban: F '(t)f '(t) Segítség
/VI. Feladat: Az f:[a,b] n differenciálható függvény (görbe) minden t pontban teljesíti az f '(t)<K becslést. Lásd be, hogy ilyenkor f(b)f(a)<K(ba)
/VII. Feladat: Az f:[a,b] n differenciálható függvény (görbe) minden t pontban teljesíti az f '(t)<Kf(t) becslést, és f(a)0 . Lásd be, hogy ilyenkor minden t(a,b] pontban f(t)<f(a)e K(ta) SegítségMegoldások
/VIII. Feladat: Az f:[a,b] n differenciálható függvény (görbe) minden t pontban teljesíti az f '(t)<Kf(t)+ε becslést, és f(a)0 . Lásd be, hogy ilyenkor minden t(a,b] pontban f(t)<f(a)e K(ta)+ε(ta)e K(ta) Segítség

Egyváltozós függvényekkel nagyon gyakran találkozunk. Most csak arra az esetre koncentrálunk, amikor a függvény valamilyen mennyiség időbeli változásait írja le - tehát a függvény változója az idő. Számtalan ilyen példát ismerünk fizikából, kémiából vagy például a gazdasági életből. Nagyon sokszor ismerünk olyan törvényszerűségeket, amelyek bizonyos mennyiségek értéke, és megváltozásuk sebessége közt teremt kapcsolatot. Szemléletünk, és a tapasztalat azt sugallja, hogy ilyen esetekben e mennyiségek kezdeti értéke gyakran teljesen meghatározza időbeli fejlődésük menetét. Ezt a megfigyelést önti formába a következő definíció és Picard-Lindelöf tétel - ennek a kis analízis-ismertetőnek a legfontosabb része.

/8. Érdekesség: Egy meteorológus igyekszik pontos felmérést készít egy területen arról, hogy melyik pontban milyen irányú és erősségű szél fúj. A vizsgálat eredményét térképre is rajzolja. Amit végül is kap, az a mi analízis nyelvünkre lefordítva egy kétváltozós, vektorértékű függvény - az ilyet vektormezőnek is hívják. Ha még ennél is alaposabb a meteorológusunk, akkor különféle magasságokban is elvégzi a felmérést, így a szél térbeli eloszlásáról kap képet - egy háromváltozós, vektorértékű függvényt. Egy ilyen felmérésnek sok gyakorlati alkalmazása lehet. Például, ha nagy mennyiségű mérges gáz kerül a levegőbe, akkor egy ilyen térkép segítségével megjósolható a gáz terjedésének iránya, sebessége, és az egész keveredési folyamat időbeli lefolyása. A fizikai törvény most roppant egyszerű: a gáz-részecskék spontán sodródnak a szélben, azaz a sebesség-vektoruk minden pillanatban megegyezik az aktuális térbeli helyzetükben mért szél sebesség-vektorával. Egy részecske mozgását egy f:(a,b)R 3 egyváltozós függvénnyel írhatjuk le: minden t(a,b) pillanathoz hozzárenteljük az akuális helyzetét. A feladat egyszerűnek hangzik: keressük azt az f függvényt, amelyik deriváltja (azaz a sebesség-vektor) minden t pillanatban megegyezik az f(t) pontbeli szélsebességgel.
/9. Definíció:
Vektor mező, Differenciál egyenlet
Adott az n dimenziós térben egy U n nyílt halmazán értelmezett vektor-értékű függvény: F:U n. (Figyelem: mindkét tér n!) Az ilyet vektormezőnek is mondják. Az f:(a,b)U egyváltozós függvényre vonatkozó f '(t)=F(f(t)) egyenletet közönséges elsőrendű differenciál egyenletnek hívjuk. Egy ilyen egyenletet kezdeti érték feladatnak hívunk, ha f(0 ) értéke is adott - geometriai nyelven ez azt jelenti, hogy adott kezdőpontból induló görbére vadászunk.

Milyen F vektormezők esetén tudjuk garantálni a megoldhatóságot? És a megoldás milyen feltételek mellett lesz egyértelmű? Sajnos a folytonosság ehhez nem elegendő.

/10. Definíció:
Lipshitz tulajdonság
Egy f:U m függvényt Lipschitz függvénynek hívunk, ha található olyan L konstans, amelynek segítségével lineárisan becsülhető az f függvény megváltozása: bármely két p,qU pontra teljesül a f(q)f(p)<Lqp becslés. A becslésben szereplő L számot Lipshitz konstansnak hívjuk. Az f függvényt lokálisan Lipschitz függvénynek mondjuk, ha az U minden pontjának van olyan környezete, ahová megszorítva Lipshitz függvényt kapunk.
/IX. Feladat: Lásd be, hogy az abszolút érték függvény Lipshitz, de nem differenciálható.
/X. Feladat: Lásd be, hogy az f(x)={xsin(1 x)ha x0 0 ha x=0 függvény folytonos, de nem Lipshitz a 0 pont környezetében.
/XI. Feladat: Lásd be, hogy egy Lipshitz függvény mindig folytonos.
/XII. Feladat: Lásd be, hogy egy folytonosan diferenciálható függvény lokálisan Lipschitz tulajdonságú! Segítség
/11. Tétel:
Picard-Lindelöf tétel
Legyen F:U n egy, az U n nyílt halmazon értelmezett lokálisan Lipschitz vektormező. Tegyük fel, hogy F sehol sem veszi fel a 0 értéket. Akkor tetszőleges pU kezdőponból az f '(t)=F(f(t)),f(0 )=p kezdeti érték feladatnak a t=0 pont van egyetlen megoldása a t=0 pont egy kis környezetében. Azaz: van egy kis origó körüli (ε,ε) intervallum, és egy azon értelmezett f:(ε,ε)U megoldás függvény, továbbá bármely két megoldás megegyezik a t=0 egy (esetleg még szűkebb) környezetében.

A tétel "szokványos" bizonyítását most nem ismétlem, helyette lássunk egy másikat. A most következő becslés a bizonyítás kulcs-lépése. Azt mondja ki, hogy ha két görbe közelítőleg (ε hibával) megoldja a differenciál egyenletet, és a két görbe egymáshoz közeli pontokból indult, akkor ugyan távolodhatnak egymástól, de nem akármilyen gyorsan. Az a lényeg, hogy a becslés t-től független, és minden tag kicsi lesz, ha az [a,b] intervallumot kellően rövidre választjuk:

/XIII. Feladat: Adott az F:U n Lipschitz függvény L Lipschitz konstanssal, és az f,g:[a,b)U görbék minden t pontban kielégítik az f '(t)F(f(t))<ε,g '(t)F(g(t))<ε becslést. Lásd be, hogy ha f(a)g(a), akkor bármely t(a,b) pontban: f(t)g(t)<f(a)g(a)e L(ba)+2 ε(ba)e L(ba) Segítség

A tétel ezek után úgy bizonyítható, hogy megpróbálunk olyan görbéket készíteni, akik egyre nagyobb pontosságal oldják meg az egyenletet. Például így: Először az U halmazt kicseréljük a kezdőponk olyan környezetére, amelyikem F már Lipschitz tulajdonságú. A [0 ,b) intervallumot felosztjuk N egyenlő részre, és az f N:[0 ,b)U görbe töröttvonal lesz, balról jobbra, szakaszonként definiáljuk. Amikor az i-edik szakaszhoz érünk, a k i:=(i1 )bN kezdőpont megegyezik az előző szakasz végpontjával, tehát K i:=f N(k i) már ismert. Ebből a K i kezdőpontból a görbe egyenes vonalon egyenletes sebességgel haladjon tovább az egész i-edik szakaszon, úgy, hogy a deriváltja éppen v i:=F(f N(k i)) legyen. Képlettel is megadhatjuk: f N(t):=K i+v i(tk i)t[k i,k i+1 ] Könnyű belátni, hogy ha b elég kicsi, akkor a töröttvonal nem hagyja el az U tartományt, és az összes v i is egy közös V korlát alatt marad. Ez a töröttvonal még nem teljesen jó: a töréspontokban nem differenciálható. Vagy lekerekítjük a sarkokat, vagy éppenséggel a /XIII. Feladatot is kiterjeszthetjük töröttvonalakra. Mivel minden szakaszunk hossza bN, azért az i-edik szakaszon így becsülhetünk: f N '(t)F(f N(t))=F(K i)F(f N(t))<LK if N(t)=Lv i(tk i)LVbN Ha N-et növeljük, akkor ez akármilyen kicsivé tehető. Alkalmazzuk a /XIII. Feladatot az f N és f M görbékre! Kiderül, hogy ha M és N nagyon nagyok, akkor a két görbe nagyon közel van egymáshoz. Ezért létezik egy határérték görbe - és az már valóban megoldása az egyenletnek.

A /XIII. Feladat másik fontos alkalmazása, hogy a megoldás-görbe folytonosan függ a kezdőponttól: ha folytonosan változtatjuk a kezdőpontot, akkor az (egyértelmű) megoldás görbe is folytonosan változik. Ezt érdemes tételként is kimondani:

/12. Tétel:
Vektormező folyama
Adott az U n lokálisan Lipschitz vektormező, és egy KU korlátos zárt halmaz. Ekkor elég kis ε választása mellett létezik n+1 változós ϕ:K×[0 ,ε)U Lipschitz függvény, amelyet bármely pK pontra megszorítva az f p(t):=ϕ(p,t) függvény az f p '(t)=F(f p(t)),f p(t)=p kezdeti érték feladat megoldása. Mivel ez a megoldás egyértelmű, azért csak egyetlen ilyen ϕ van. Ez az F vektormező folyama.
/13. Érdekesség: A korábbi meteorológiai példában egy gázfelhő részecskéinek a mozgását akartuk követni. A vektormező (a szél) folyama egyszerre adja meg az összes részecske mozgását, valójában erre is voltunk kíváncsiak. És innen ered az elnevezés is: folyadékokban, gázokban az áramlási sebesség vektor-mezőjének folyama nem más, mint a részecskék mozgása - tehát amit a köznapi életben is folyamnak hívnánk.
/14. Megjegyzés: Egy vektormező folyama mindig olyan "szép", mint a vektormező. Mindig Lipshitz függvény, de ha a vektormező például differenciálható, és a deriváltja is Lipschitz, akkor a folyam is ilyen tulajdonságú. Ez azon múlik, hogy a folyam deriváltjaira is könnyű felírni differenciál egyenletet.
/15. Megjegyzés: Az F vektormezőtől is folytonosan függ a megoldás. Ez is a /XIII. Feladat következménye.

Most lássunk néhány következményt. Ezekhez nem kell tudni a bizonyítást - elegendő hozzájuk a Picard-Lindelöf tétel ismerete:

/XIV. Feladat: Lásd be, hogy a Picard-Lindelöf tételben két megoldás nem csak egy kis környezetben egyezik meg, hanem az értelmezési tartományuk (azaz a két intervallum) teljes közös részén.
/XV. Feladat: Lásd be, hogy a Picard-Lindelöf tétel feltételei mellett a kezdeti érték feladatnak van (egyértelmű) maximális megoldása: azaz van egy tovább már nem bővíthető 0 (a,b) intervallum, és egy f:(a,b)U megoldásfüggvény.
/XVI. Feladat: Az előző feladatban maximális megoldást készítettél. Most lásd be, hogy csak kétféle oka lehet annak, hogy a maximális megoldás nem folytatható a b ponton túl: Vagy a b-beli határértéke az U tartomány határán van, vagy b=.

Többváltozós függvények

Ebben a jegyzetben fontos lesz a dimenzió fogalma. Algebrában, analízisben, topológiában számtalan változatban definiálnak dimenziót, de "szép" alakzatokra ezek ugyanazt a számot adják. Mi most megelégszünk egy viszonylag egyszerű dimenzió fogalommal. Az n azon részhalmazait, amelyeknek minden pontban van "érintője", és az mindenütt egy n-dimenziós altér, n-dimenziós részsokaságoknak nevezzük. A részsokaságokat kétféleképpen is meg lehet adni: paraméteres egyenlettel, vagy egyenletrendszer megoldás-halmazaként. A két megadási mód kétféle definícióhoz vezet - szerencsére a két definíció ekvivalens.

/16. Definíció:
Részsokaság (egyenlettel)
Most mn. Egy M n részhalmazt részsokaságnak hívunk, ha megegyezik egy f:U m folytonosan differenciálható függvény valamelyik szintfelületével (például a zérushelyével), ahol MU m egy nyílt környezet, és az f deriváltja mindenütt n rangú (azaz szürjektív). Az így kapott sokaság dimenziója nm. A részsokaság érintőtere egy pM pontban egy nm dimenziós affin altér n-ben: úgy kapjuk meg, hogy a df(p) derivált magját eltoljuk a p pontba.
/17. Definíció:
Részsokaság (paraméterezve)
Most mn. Egy M m részhalmazt n-dimenziós részsokaságnak nevezünk, ha minden pM pontjának van egy pV p m nyílt környezete, amelybe eső részét a következő módon lehet megadni: Van egy U p n nyílt halmaz, és egy ϕ p: n m folytonosan differenciálható függvény, amelynek deriváltja minden pontban n rangú (azaz injektív), és amelynek képe éppen f p( n)=V pM. A sokaság p pontbeli érintő tere egy n dimenziós affin altér m-ben, így kaphatjuk: a ϕ p 1 (p)-beli derivált képterét eltoljuk a p pontba.

A két definíció ekvivalens. Ezt órán beláttuk, de most csak annyit írok, hogy az Inverz Függvény Tételből következett.

/XVII. Feladat: Lásd be, hogy n minden véges részhalmaza 0 dimenziós részsokaság - mindkét definíció szerint! Sőt, minden diszkrét részhalmaz 0 dimenziós részsokaság.
/XVIII. Feladat: Lásd be, hogy n k-dimenziós affin alterei k dimenziós részsokaságok.
/XIX. Feladat: Lásd be, hogy egy gömbfelület a térben 2-dimenziós részsokaság - mindkét definíció szerint! Lásd be, hogy az érintő tere mindkét definíció szerint megegyezik a hagyományos érintő síkkal!
/XX. Feladat: Lásd be, hogy n nyílt részhalmaza n-dimenziós részsokaság - mindkét definíció szerint! Mi az érintő tere?
/XXI. Feladat: Lásd be, hogy egy kocka felszülete nem részsokaság - egyik definíció szerint sem!
/XXII. Feladat: Mikor lesz két síkbeli egyenes uniója részsokaság? Segítség
/XXIII. Feladat: Ugyanazt a részsokaságot sokféle f függvény zérushelyeként megkaphatjuk. Lásdbe, hogy a két definíció ekvivalenciájából következik, hogy az érintő tér, és a dimenzió nem függ az f választásától!

A következő tétel ezen a ponton néhéz, ezért nem is próbáljuk bizonyítani:

/18. Tétel: GL(n,) minden zárt részcsoportja részsokaság n 2 -ben.

A /III. Feladatban láttuk, hogy egy invertálható függvény derivált mátrixa is invertálható. Érdemes elgondolkodni rajta, vajon igaz-e fordítva? A válasz - teljes általánosságban - nemleges. De a derivált folytonosságát is feltételezve már pozitív eredményhez jutunk:

/19. Tétel:
Inverz Függvény Tétel
Adott az U n nyílt halmaz,és az f:U n folytonosan differenciálható függvény. (Figyelem: mindkét dimenzió n!) Tegyük fel, hogy a pU pontban a df(p) derivált invertálható. Ekkor az f függvény megszorítása a p pont egy elég kis környezetére invertálható, az inverz függvény is differenciálható, és deriváltja az f deriváltjának inverze: df 1 (f(p))=(df(p)) 1

Most nem bizonyítjuk, akit érdekel, megnézheti például itt.

Csoportok

A csoportelméletben nagyon fontos szerepet kapnak a Lie csoportok. Ezek olyan csoportok, amelyek egyúttal sokaságok is, és a csoport-műveletek differenciálhatók. A precíz definíciót most elhagyjuk - mi csak olyan Lie csoportokkal foglalkozunk, amelyek GL(n,) zárt részcoportjai:

/20. Definíció:
Mátrix Lie csoport
Egy GGL(n,) részcsoportot, amelyik egyben részsokaság is, mátrix Lie csoportnak mondunk.
/21. Tétel:
Zárt részcsoportok
Egy GGL(n,) mátrix Lie csoport mindig zárt részcsoport, és fordítva: a zárt részcsoportok mind részsokaságok, tehát mátrix Lie csoportok.
/22. Megjegyzés: Nem minden Lie csoport mátrix csoport - de nehéz ellenpéldát mutatni. Az azonban igaz, hogy minden összefüggő Lie csoport "közel" van egy mátrix Lie csoporthoz: van egy diszkrét normálosztója, ami szerint vett faktorcsoport mátrix csoport.