Harcos Gergely: A szépségről

      Az igazi szépség nem látható, nem hallható, nem tapintható. Az igazi szépséget csak elképzelni tudjuk: ez a képzelet az ember igazi boldogsága. Az igazi jelzőre szükség van, mert a szépség és boldogság szavakat használjuk látható, hallható, tapintható dolgok megjelölésére - az ilyenfajta szépség és boldogság arra van hivatva, hogy igazi képmását felkeltse bennünk. Az igazi szegénységet az igazi boldogság hiánya okozza, ez azonban nem egyenlő a boldogtalansággal. A szegényeket a közöny jellemzi és olyanfajta értetlenség, amellyel a sík vidék tekint a hegycsúcsokra. Igazi boldogtalanság nem létezik, csak boldogtalanság. A boldogtalanság az igazi boldogság pillanatnyi elhalványulása. Ezért a szegény emberek a boldogtalanságot sem ismerik.
      Ha boldogtalanok vagyunk, tehát homályos a képzeletünk az igazi szépségről, irigyeljük a szegények közönyét. Ha azonban visszanyerjük a látásunkat, szánalom fog el minket. Ez a magyarázata annak a szakadéknak, amely mindig ott tátong szegény és nem szegény között.

1993. július 2.