| Harcos Gergely:
  
          | 
| A szomorú ember körül csend volt. Csak ült, lehajtotta fejét, s nézett maga elé. Nem moccant. A szíve még vert. Mozdulatlan terült el az ég is felette. De mégis, egy angyal szállt le a magas- ból, majd így szólt: visszatértem. És azzal magával vitte. | 
| 1998. november 19. |