Harcos Gergely:
Fohász


Egy pillanatot kérek csak Uram,
hogy úgy láthassam magam, ahogyan
Te: hadd legyek szánalmas, ostoba
szememben, lássam a korlátokat,
miket adtál nekem, minden suta
szavamat; leplezd le vágyaimat,
mert velük hazug vagyok, nélkülük
halott; engedj egy kicsit egyedül -
most az egyszer ne Te légy: Mi legyünk
a teljesség, sok ember elmerült
öröme-bánata, szent akarat,
az erők nyugalmas vize: magam.


1993. január 31.