Harcos Gergely:
|
Üres kézzel indulok hogy hiány nélkül elhozzam a reggelt a sápadt gubók szokatlan virítását az ébredő lilás fényben fekete madarak páros közelségét szürke hunyorgást a fűszálak cseppjein át a kamilla illatát a híd utáni fordulóban a víz folyását a lábam alatt virágok méhet vonzó csöndjét magányos fák pillantását a frissen termett tájra a mosolyt amely bölcsességből ered a mosolyt amelyből szeretet árad Este hazafelé menet a vállamon ül még a meleg amely arcomhoz ért homlokom alján messze úsznak a hegyek a vöröslő szélben komorak a felhők |
1994. július 9. |