Harcos Gergely: |
Jucinak |
Eljövök érted a messzi hegyekből, hózivatarban a fenyvesen át - mondd, mire vársz, gyere lásd a szememből, lázban a testem, a lelkem is már. Készen a szán, csupa ékszer, aranyló, szállj be, kicsim, visz a szél, az arany ló - hunyd be szemed, fura vad hegyet érünk, jégszakadék hona: zökken a székünk. Lassul a táj, idebújsz, betakarlak, hangomon érzed-e, téged akarlak - fordul a szán, vele mozdul a szám is - súgd a fülembe: szeress, gyere máris. Éget a csók, nyakamon fut az ajkad, kerget a vágy, kitörőben a katlan, megremegek, az ölemmel ölellek: láng csap a vízbe, szoríts szerelemmel. Lassul a tánc, idebújsz, betakarlak, hangodon érzem, a vágy tüze lankad, ébred a hold sugarával az álom, suttog a csend, puha hó ül az ágon. |
1993. március |