Harcos Gergely:        
Utazás        

                                                 Jucinak

Eljövök érted a messzi hegyekből,
hózivatarban a fenyvesen át -
mondd, mire vársz, gyere lásd a szememből,
lázban a testem, a lelkem is már.

Készen a szán, csupa ékszer, aranyló,
szállj be, kicsim, visz a szél, az arany ló -
hunyd be szemed, fura vad hegyet érünk,
jégszakadék hona: zökken a székünk.

Lassul a táj, idebújsz, betakarlak,
hangomon érzed-e, téged akarlak -
fordul a szán, vele mozdul a szám is -
súgd a fülembe: szeress, gyere máris.

Éget a csók, nyakamon fut az ajkad,
kerget a vágy, kitörőben a katlan,
megremegek, az ölemmel ölellek:
láng csap a vízbe, szoríts szerelemmel.

Lassul a tánc, idebújsz, betakarlak,
hangodon érzem, a vágy tüze lankad,
ébred a hold sugarával az álom,
suttog a csend, puha hó ül az ágon.

1993. március